Északi szél

Szentendrén terveztem szilveszterezni, az egyik osztálytársamszervez bulit. Nem értem, hogy történhetett, de mindenki a mi házunkhoz érkezett. Úgyhogy mondtam,hogy akkor most elmegyünk, és elindultunk. Ahogy az már lenni szoott, Boriéknál voltunk, és a busz helyett egy fura, metró…

Egy nagy bérház alagsorába vonultunk be, és fáztunk. Kint bezárták a kőrt, nem juthattunk se ki, se be. Jól emlékszem, az anyukám (de jó lenne, ha azt írnám: az édesanyám. De sajnos nem így hívom.) egy ragyasztós madzagot próbált kitekerni. Nem volt túl hosszú, és én már…

Nem igazán írtam most nyáron, és személyeset nem is fogok. Mivel pedig más nem történt, visszavonulok az álmok közé. De azok itt vannak nektek.A lehető legrosszabbAz apukámnak van egy barátnője. Mindenki tudta egyszer csak, a többiek már találkoztak is vele. Elindultam, és magas…

A R. M. -on sétáltam, és megismerkedtem néhány fiatallal. Négyen voltak, három fiú és egy lány. Az egyik fiúnak volt egy motorja, azzal döngettek. Nagyon jófejek voltak, csak úgy megálltak beszélgetni velem. Aztán a lánnyal altunk ketten, a fiúk meg arráb próbálták megszerezni…

Már majdnem mindenki tudta, hogy holnap, tízkor eljön a világ vége. Mondom, mindenki tudta, de senki sem hitte el igazán. A sóbányában érezhetően emelkedett a vizszint, kint pedig újra hideg front érkezett. A folyók mind befagytak, így még fürdeni sem lehetett. Mi az osztállyal…

Az egyik osztálytársamhoz mentünk, születésnapi bulit tartott. Előtte még a suliban voltunk ünnepségen, és a testvéreim is velem jöttek. Hatalmas tömeg volt, és rengeteg lufi. Most nevezzük ezt az ünnepélyt ballagásnak. Minden osztálytársnak megmondtam, hogy hozzon lufit…

Üldöztek, a pénz miatt. Először fel sem fogtam, hogy mi történik, de a végére már lételememmé vált az óvatosság. Nem voltam tekintettel semmire és senkire. Azt hiszem, magam is olyanná váltam, mint az üldözőim. Ebben a korszakomban az volt a jellemző, hogy ők mindig autóval…

volt egy falu. Nem volt különösebb mint a többi, még a neve sem volt érdekes. De őriztek benne egy nagyon értékes dolgot. Senki nem tudta, hogy mitől értékes, mivel akkora volt mint egy kis szappandarab, és leginkább sóra emlékeztetett. Egy magas kerítés volt körülötte, rajta…

Már nagyon vártuk. Alig hittük, hogy el fog jönni, de egyszer csak megérkezett. Kiszállt a kocsiból Márton Úr, képzelhetitek, mekkora volt az öröm! És ráadásul tényleg akar egy fogadót. Az eddigi hírek mind túlzóak voltak: sokan azt mondták, hogy Nekünk, a mi családunknak…