Már nagyon vártuk. Alig hittük, hogy el fog jönni, de egyszer csak megérkezett. Kiszállt a kocsiból Márton Úr, képzelhetitek, mekkora volt az öröm! És ráadásul tényleg akar egy fogadót. Az eddigi hírek mind túlzóak voltak: sokan azt mondták, hogy Nekünk, a mi családunknak építi. Talán ezért nem hittük el, mert hát senki nem olyan hüye, hogy csak úgy építsen egy fogadót. Vadidegeneknek. Most, végre, tisztáztuk a feltételeket: Az apám rendes fizetést kap (Hatalmasat. Valamit nagyon remélhet Márton Úr ettől a tótól.), de nem ő lesz a tulaj. Az összes szomszéd átkött gratulálni, és továbbra is az apámat tartják a fogadósnak. Nagy megnyugvás volt.
Aztán elkezdtük keresni a megfelelő helyet. Az út mentén haladtunk, és találtunk egy nagyon jó fát. A fa arra kell, hogy marasztalja a vendégeket. Ez a régi babona nálunk is élt, de már nem követtük szigorúan. Márton Úr erre nagy súlyt fektetett a szerződésben. Meg tudom érteni. Tehát a fa. Az volt a probléma, hogy az út és a tó között feküdt, ahova csak egy nagyon kicsi fogadó férne be. Egy nagyon-nagyon kicsi. Hát továbbmentünk, de a fák mindenhol csoportosan álltak. Ha kivágnánk ötöt, hogy egy maradjon az ajtó előtt, seki nem jönne be az ajtón. Az ilyen fák magányosak, és hamar elkorhadnak.
Átértem egy szomszéd tanyára, hatalmas épület, magas fakerítéssel. Az egész üres volt, hiába nézelődtem. Aztán megláttam egy sárga foltot az úton, egy ló legelt ott, kisfiúval a hátán. Az Ő haja virított. Ahogy kinéztem a kerítésen keresztül, megmozdult a szemem előtt egy sárga folt: Ott aludt egy kisfiú. Ekkor érkezett meg a gazda: Szép, terebélyes ember, egy kocsin. Ahogy leszállt, láttam, hogy egy fura, foltos ruha van rajta. Kicsit zsiráfra emlékeztetett. Ezzel fogadott: Megnyertem a leprás szépségversenyt?
Ekkor megérkezett a második kocsi. Akik azon jöttek, már tudtak Márton Úrról. Ajándékot küldött velük, Minden jelenlevőnek egy kastélyt. Na, elkezdták felkötni a lufit a fára, szépen egymás mellé. A gazdáé olyan volt, mint Ő maga, egy szép, nagy gömb. Aztán a lufik kipukkantak. Mindenki kipukkasztotta a magáét.
