Egy nagy bérház alagsorába vonultunk be, és fáztunk. Kint bezárták a kőrt, nem juthattunk se ki, se be. Jól emlékszem, az anyukám (de jó lenne, ha azt írnám: az édesanyám. De sajnos nem így hívom.) egy ragyasztós madzagot próbált kitekerni. Nem volt túl hosszú, és én már biztosan kidobtam volna, de egy bölcs öreg megjegyezte: legaább megtanulják, hogy milyen a háború. Hát az biztos. Hideg volt, éheztünk, és tudtuk, hogy a ház túloldaláról jön a víz. Emelkedik. Mi pedig tárgyaltunk, mert kint nem tudták, hogy már alig van időnk. Felmentünk az emeletre, és már alig jutottunk vissza a bejárathoz, de még éltünk. Ennyiben különbözött a háborútól: hogy túléltük.
Itt a másik: Az Angyalokkal mentünk egy csónakban, és mindenki szar volt. A hajó oldalvást csurgott a folyón, és senki nem kormányozott, mondván, így is haladunk. Megragadtam egy evezőt, és befordítottam irányba a kenut, de még így is féloldalra volt dőlve, a víz majdnem befolyt. Bazsi sopánkodott, hogy jajj, ki fog beugrani azért, hogy ne merüljünk be? Ekkor mintha egy kalandpark alatt haladtunk volna. Kötelek, farönkök, kötéllétrák voltak felfüggesztve velünk. Ekkor más helyszínről láttam az eseményeket, mintha egy éles kanyar után lennénk. A folyó szűült, már csak két méter széles volt, és hopp! Ott mintha vége lenne! Ja, csak egy éles kanyar. Olyan éles, hogy nekisodródtunk a túlpartnak, és felborultunk. Ekkor beugrottam, hogy ne follyon be a víz, és furcsa mód nem lettem vizes. A csónak sodródott tovább, a többiek gondolom ültek benne, nekem pedig nem volt se rosszabb, se jobb. Mintha egy kicsit megkönyebbültem volna, ennyi az egész.
Huh, ti most nem értetek semmit az egészből, igaz? Én is csak most értettem meg. Theát az Angyalok egy csapat, Bazsi az edző. Fél éve kábé otthagytam, mert senki nem koprmányozott, mondván, így is haladunk. Jó, ezt az álomról írtam, de most jöttem rá, hogy a valóságra is igaz. Tehát kiugrottam belőle, igaz, nem önfeláldozásból, sőt. De tényleg nem lett semmi bajom, még nedves sem lettem. És fogalmam sincs, hogy ők most sodródnak-e tovább. Meg persze a valóságban nem fordítottam irányba a kenut. Ahhoz nem vagyok elég erős, remélem egyszer még leszek.
