Minden nap, mire hazaérek, kimegy a gond a fejemből, és csak a szép emlékek maradnak. Persze csak akkor, ha Nem volt borzalmas napom. A mai elég kellemes volt, így mire hazaértem a szép napsütésban, úgy éreztem, hogy minden szép, és hogy csak akkor lehetne szebb, ha most kapnék egy levelet. Kívülről benéztem a postaládába, és láttam, hogy van benne négy szép, fehér levél. A Harry Potter első része jutott eszembe, amikor Harry kap egy különös levelet. Neki ezzel kezdődött az új élete. Kiszedtem a levelet bentről, éss megdobbant a szívem: a legfelsőre az én nevem volt írva! Az előtte evő pillanatban még arra gondoltam, hogy nem is szedem ki őket, mert nekem nem írnak soha, és nehezen fértem hozzá az egyik fa miatt. Mégis kiszedtem, és megérte a fáradtságot.
Egy hete történt, hogy a barátnőmmel a levelekről beszéltünk. Van bennük valami misztikus, nem igaz? Annyira kölünbözik az email-től, mint egy jó tábori bicska a kenőkéstől. Tehát a barátnőmmel megbeszéltük, hogy mennyire szeretem a leveleket, (ő mást mondott, azt nem írom ide), és megbeszéltük, hogy rábízzuk a véletlenre a kívánságunkat. A kedvenc könyve az Abigél, azért jutott az eszébe, hogy írjunk levelet, Igaz, Abigélnek nem tudjuk elküldeni, de hátha megtalálja valaki, aki egy kicsit is hasonlít a fent említettt személyre, akinek nem írom le újra a nevét, mert az szóismétlés lenne. Úgyhogy írtunk egy egy cetlit, becelluxoztuk az eső ellen, és letettük az egyik virágágyásra, mellé egy tábla csokit. Aztán elbújtunk, hogy lássuk, felveszi-e valaki. Fél óra múlva el kellett mennem, és a cetlihez addig még senki sem nyúlt. A barátnőm elrakta őket.
Bevittem a levelet és kibontottam. Az én cetlim volt benne, egy kurta levél és egy kisebb boríték. A boríték külső oldalán volt írás nagyon ronda betűkkel. Ez: Remélem, örömet szereztem Neked ezzel. Fogadd el az ajándékom, ami a borítékban van, mert nekem felvidítottad a napomat. Cím nincs amin visszaküldhetnéd, és nem adhatod másnak, mert én Neked adtam.
A borítékban háromezer forint volt.
Megkérdeztem a barátnőmet, hogy mi történt a cetlivel. Elmondta, hogy úgy döntött, visszarakja a cetliket, legfeljebb nem fogjuk tudni, hogy ki találta meg. Azonban amint befordult a sarkon, visszament inkább, hogy a csokit jobb lenne megenni. Pont szembe megjelent egy férfi és megállt a cetliknél. Kőrbenézett, meglátta a barátnőmet, aztán felvette és alrakta a csokit, és az egyik cetlit olvasva elindult. A barátnőm rögtön továbbment, elkerülve a feltünést, de még észrevette, hogy az egyik cetli ott maradt. Az övé volt az. Ekkor az idegen visszafordult és azt is elrakta, közben szégyenkező pillantást vetett a barátnőmre. Nem tudom, hogy ő kapott-e levelet, még nem ért haza. De azt mondta, hogy a férfi baromi jól nézett ki. Én is úgy képzeltem el, csak azt nem értem, hogy hogy tud ilyen csúnyán írni?
