Egy hete történt, pont az utolsó napon. Nagyon untam már, meglepő módon, a sulit, nem is akartam bemenni az utolsó alkalommal. hogy miért mentem be, azt máig sem értem. (Nem, mintha olyan rég esett volna meg az eset, csak szeretem ezt a kifejezést.) Tehát végigunatkoztm az első órát, és teljesen megbántam, hogy bejöttem. És ekkor következett az osztályfőnököm órája. Ő iszonyú jófej ember, minden lány belé szerelmes. :) Tehát megjelent egy hatalmas törtával a kezén... Kiderült, hogy most van a szülinapja, és ezt a tortát ajándékba kapta. Hogy kitől? Hát tőlem!
Majdnem leestem a székről, én ugyanis nem küldtem tortát neki! De ő bizonygatta, hogy az én nevemben adták fel a tortát. Én mondtam, hogy én nem is voltam otthon négy napja, (elutaztunk, péntektől-hétfőig) de nem volt mit tenni. végül megettük a tortát, nagyon finom volt. És az osztályfőnök örömében megszervezte, hogy filmet nézzünk. És még puszit is adott... És nem unalmasat, hanem játékfilmet. Las bandidas a címe, igaz, már láttam korábban, de még igy is jó volt. Aztán az utolsó óráról elengedtek minket, de néhányan bentmaradtunk pingpongozni.
Tehát megérte bemenni, csak azt a tortát nem értem. Bár lehet, hogy valaki más adta fel, akit ugyan úgy hívnak, mint engem.
